A vintage vagy vintázs szó elsősorban a borászatban és a fotográfia területén használatos szakkifejezés volt. A fotótörténelemben vintázs kópiának nevezték az első kópiát. Szigorúan véve ez a meghatározás az eredeti negatívról készült másolat, mely a felvétellel nagyjából egy időben készült és a művész ellenjegyezte szignóval vagy pecséttel.
Ugyanakkor az 1920 és 1975 közötti öltözködési stílusok mindegyikét is vintage-nek nevezhetjük. Ez az időszak a kifejezetten nemesebb, ritkább épp ezért értékesebb ruhadarabok gyűjtőneve. Főbb színei a púder és cukorka, valamint a fekete és fehér. Kedvelt anyagai a csipke, selyem, bársony, damaszt, szatén és a tüll. A II. világháború után megjelentek a műanyagok, vagyis a szintetikus szálak, először a nejlonharisnya került be a divatba, majd a 60-as évektől megkezdődőtt a műanyagok használata az öltözéktervezésben is. Az textilek mintái eltérőek lehetnek, mivel az évek során rengeteg művészeti irányzat váltotta egymást.
Mivel ez az vonal konkrét életstílussá alakult át, így magában foglalja az élettér kialakítását is.
A stílus jellemzői a régi, akár funkcióját vesztett bútorok és használati tárgyak újra felhasználása. Akár funkcióját veszett darabok is lehetnek ezek, mivel nem cél a rendeltetésszerű használat, sőt elvárás is a kreatív megoldások használata. A romantikus vintage a természetes anyagokat részesíti előnyben, míg modernebb változata már kombinálja a régit a kortárs elemekkel. Az újonnan készült berendezési tárgyak régiesítése egy különleges ága a vintage lakberendezésnek. E során a bútorok textúráját változtatják meg, régiesítik azokat, általában mechanikus úton, koptatással, csiszolással.